Dalszövegek:

Kronos : A Turulmadár

Gyermekfejjel elgondolom, széllel szemben miért utazom,
Miért nem fogjuk egymás kezét, ősi népünk így szakadt szét.
Édes hazám, Magyarország, vérző néped hozzád kiált,
Ne engedd, hogy lankáidon bitorolva fogyjon a hon!

Szállj fel Turulmadár, néped régóta vár!
Hosszú az út, de bár merre indulunk,
Te tudod, hogy honnan jövünk.

Ezer éves mély utakon, szelek szárnyán átutazom,
Átkarolom hegyeken át, Hungária minden fiát;
Gyermekfejjel így gondolom, Nem szakadhat széjjel a hon,
Fogjuk meg hát egymás kezét, Magyarország így lehet szép!

Szállj fel Turulmadár, néped régóta vár,
Hosszú az út, de bár merre indulunk,
Te tudod, hogy honnan jövünk.

Szállj fel Turulmadár, néped régóta vár,
Hosszú az út, de bár merre indulunk,
Te tudod, hogy honnan jövünk.

Kronos : Ne engedj el!

A pillanat örök, megmarad, ha minden más elveszett.
Szívedben él tovább, őrizd meg az együtt töltött perceket.

Meddig kellett várnod,s mennyit vártam én,
De lelkünk éjszakáját megtörte a fény.

Ne engedj el! Ne engedj szabadon, nem akarlak feledni,
a szenvedés jutalom. Ezen az úton akarok járni,
lehet rögös, lehet nehéz. A szó most hallgat,
csak a szív beszél.

Lángolj tovább, s én őrzöm, mit adtál már nekem.
Csak rajtunk áll, hogy e láng örök legyen.

Meddig kellett várnod,s mennyit vártam én,
De lelkünk éjszakáját megtörte a fény.

Ne engedj el! Ne engedj szabadon, nem akarlak feledni,
a szenvedés jutalom. Ezen az úton akarok járni,
lehet rögös, lehet nehéz. A szó most hallgat,
csak a szív beszél.

Ne engedj el! Ne engedj szabadon, nem akarlak feledni,
a szenvedés jutalom. Ezen az úton akarok járni,
lehet rögös, lehet nehéz. A szó most hallgat,
csak a szív beszél.

Kronos : Mindent megtaláltam

Éjszakák, hajnalok, fények és városok.
A reggel még itt talál, de a hold már máshol vár.
Éveimet összetörték, időm könyvét elégették,
Minden percem, minden léptem elkísérték.

Döngettem zárt ajtókon eleget,
Mindig egy jobb életre vágytam.
Úgy éreztem elkerül a szeretet,
Mert rossz időkben, rossz helyeken vártam.

Nem kerestelek téged, nem tudtam, minek élek,
S azt sem, miért éreztem úgy, veled lesz könnyű az út.
Jöttél és megváltoztattál, mindennek értelmet adtál,
Amikor kellett mindig ott voltál.

Döngettem zárt ajtókon eleget,
Mindig egy jobb életre vágytam.
Felém nyújtottad védő kezedet,
S melletted mindent megtaláltam!

Döngettem zárt ajtókon eleget,
Mindig egy jobb életre vágytam.
Felém nyújtottad védő kezedet,
S melletted mindent megtaláltam!

Döngettem zárt ajtókon eleget,
Mindig egy jobb életre vágytam.
Felém nyújtottad védő kezedet,
S melletted mindent megtaláltam!


Kronos : In memoriam

Fényes csillag ragyog, nyugodt tó vizén,
Nem hullámzik már, nem fújja a szél.
Sejtelmes sötétben suttognak a fák,
Eltűnt valaki érzi a világ.

Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú,
Gyémántcseppek hullnak alá.
Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,
Vérzik a szívünk, sohasem feledünk,
Emléked örökké él.

Emlékedet őrzi, mind ki hű barát,
Elrabolt az ár, élted hajnalán.
Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált,
Mért vitt téged el, ez a rút világ?

Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú,
Gyémántcseppek hullnak alá.
Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,
Vérzik a szívünk, sohasem feledünk,
Emléked örökké él.

Tenger a végtelen, porszemnyi életed,
Téged is elvitt az ár.
Emberi értelem, felfogni képtelen,
Téged is elvitt az ár.

Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú,
Íme csendben, hullnak alá.
Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,
Vérzik a szívünk, sohasem feledünk,
Emléked örökké él.